Tán feltevődik a kérdés, hogy kinek tartozol magyarázattal azért, hogy betérsz zsidónak?

Állítólag nehéz megmagyarázni barátoknak, szülőknek, hozzátartozóknak, hogy valaki miért dönt épp a zsidóság mellett, ha ott van egy sor egyéb lehetőség, nem beszélve a kelet-európai antiszemitizmus "veszélyeiről".

Olyan családban, ahol sok zsidó van és egyfajta gyökerekhez való visszatérésről van szó, ott ez a kérdés nem így tevődik fel, ezért most csak azzal a változattal foglalkozom, amikor valaki egy teljesen (vagy nagyrészt) outsider-státuszból érkezik a zsidóságba.

Az én véleményem az, hogy ahogy az ember a saját betérési döntésével békébe kerül, úgy annak a gondolatával is békébe kell kerüljön, miszerint nem lehet és nem is kell titok-zsidónak lenni.

Egyfajta felvállalás nélkül sokat veszíthetünk zsidóságunk megéléséből. Bár a szekuláris társadalmakban a vallási hovatartozás nagyjából magánügynek minősül, az ember attól még lehet rá büszke, felvállalhatja azt családja, barátai előtt. Hivalkodhat is vele vagy pedig választhatja azt is, hogy a zsinagógai közösségen kívül teljesen diszkréten kezeli zsidóságát.

Viszont életünk során úgyis lesznek helyzetek, amikor fel kell vállaljuk és ezt békével kell megtegyük. Erre vonatkozóan adnék egy pár tanácsot :-)

• Ha az ember a szüleinek mondja el betérési szándékát, akkor azt ne egyéb vallások ünnepei alkalmával tegye. Az ebből fakadó érzékeny pontokat tiszteletben kell tartani és tapintatosnak kell lenni.
• Kerüld a "nagy beszélgetéseket". Nem nagyon van szükség ilyenekre, bárki bármit mond. Összehívni egy egész családot vagy baráti kört, hogy zsidóvá válásodat hivatalosan bejelentsd nekik, csak a hangulat felfokozásához vezet és ebben a felfokozott hangulatban könnyű félreérteni dolgokat, könnyű ízlésítéleteket megfogalmazni, sok kérdést szegezhetnek neked, melyekre nem vagy felkészülve. A beszélgetés végén nem biztos, hogy békét fogsz érezni.
• Sokkal egyszerűbb a fokozatos (akár több hónap alatti) rávezetés, hiszen olyan ez, mint egy átmárkázás. Saját lelkedet márkázod át. Utalások, vélemények, különféle rész-értékek felvállalása sokkal jobban előkészíti a terepet akár arra is, hogy akár egy antiszemita rokont/barátot is megpuhíts (merthogy ilyenek is vannak).
• A betérésed lehet, hogy másnak rendkívüli dolog. Neked viszont ez természetes. Belülről jön. Ezt a természetességet kell átadd és áraszd magadból azok irányába, akikről úgy érzed, hogy rájuk is tartozik életmód-, vallás- és értékrend-váltásod.
• Betérésedért senkinek nem tartozol magyarázattal. Az önfelvállalás (nemcsak a betérés terén) épp arról szól, hogy voltaképpen nem érdekel, hogy a kapcsolatom a szeretett személyjel emiatt megváltozik-e vagy sem. Ha megváltozik, úgy is jó, ha nem változik meg, úgy is jó.
• Csak egy fantasztikusabb érzés van annál, amikor mások elfogadnak. Ez az érzés az, amikor magadat elfogadod.
• Zsidó ember senkitől és semmitől nem fél, csak I-tentől.