Az emberek nem épp egyszerű teremtmények. Ahogy személyiségünknek is több, egymásra tevődő rétege van, úgy identitásunk sem írható le két szóban. Lehet, hogy régen könnyebb lett volna ez a mese.
Ötszáz éve valaki nagy valószínűséggel annak halt meg, aminek született. A két címzetes esemény között meg nagyrészt béke volt, ami a lelki identitást illeti. Posztmodern emberünk viszont olykor nem találja magát. Ezt nem én írom le először. Ha körülnézünk az elmúlt 50-60 év történetében, akkor nem lepődünk meg a sokszor veleszületett identitásbeli, spirituális bizonytalanságon, izgágaságon.
Rátalálásom a zsidóságra nem úgy zajlott, mint egy klasszikus becsajozás. Nem én választottam magamnak. Talán távoli ősök, szorongó rokonok is súgtak, de alapvetően a zsidóság talált meg engem.
Mint tudjuk, az a személy zsidó, akinek az anyja halachikusan zsidó, vagy pedig halachikusan betért a zsidóságba. A háláchá (הלכה) a zsidó törvények összessége. Nekem anyám halachikusan nem zsidó. Ezért kell betérnem.
Történt, hogy évekkel ezelőtt egy este lefekvés után nem tudtam elaludni. Több hete rögeszmeszerűen foglalkoztatott valami, amit nem tudtam megfogalmazni, pedig ezek a dolgok nekem általában egész jól mennek. A vajúdás addig tartott, amíg ki nem mondtam: zsidó akarok lenni.
Micsoda perverzió... - gondolhatják most sokan az átlagos olvasók közül, hiszen Kelet Európában ez egy annyira bonyolult történet. A XXI. század elején éppoly bonyolult ez, mint a XX. század végén. Mégis olyan jó beszélni erről, még akkor is, ha az emberek 99%-ának mindez gyakorlatilag felfoghatatlan.
Az érintett viszont elég hamar eljut egy olyan felismerésre, hogy "na és?!" Kit érdekel, hogy mit gondolnak mások arról, aminek én érzem magam? Ekkor éreztem én is, hogy ez nemcsak valami gyerekes gondolattal való eljátszadozást jelent, hanem egy teljesen komoly dolgot, egyfajta erős igényt valamiféle újjászületésre.
Ennek a valóságtól való elrugaszkodásnak az egyik sajátossága az, hogy a betérni vágyó úgy érzi, hogy már nem része régi rendszerének, de még nem része az újnak sem. Ki van tehát szolgáltatva. A háláchát máris elfogadja, csakhogy még nem érkezett meg. Egy hídon halad két szárazföld között. Áldatlan állapot. Semmi szépség nincs benne annak, aki számára ez nem egy játék.
A hídon való hatékony és élvezetes átkelés egyik titka egyébként a tanulás. A zsidóság tanulható. A tanulás nagyrészt azonnali hatállyal gyakorlatba ültethető. Nagyszerűen egyszerű.
Ez a gyakorlatiasság már önmagában elbűvölő. Micvák (parancsolatok) teljesítésével megszenteljük az Ö.való nevét.
Mindeközben az eleinte meglehetősen bicebóca próbálkozások sora közben egy teljes kultúrát szív magába a türelmes és szemfüles betérő. Egy gyönyőrű, ősi és a mindennapokra való hatását tekintve egyszerűen elképesztő világot. Szó szerint átalakulsz. A zsidóság nemcsak egy vallás, nemcsak egy modus vivendi. Nemcsak egy kultúra és nemcsak hagyomány-gyűjtemény.
Talán egy szép napon meg tudom határozni magamnak, hogy mit is jelent számomra. No de előbb keljünk át a hídon!
Utolsó kommentek