Péntek este Kiddus után a zsinagógából hazafele menet mindig egy kicsit úgy érzem magam, mint Szabó István A napfény íze című filmjének zárójelenetében Sonnenschein (Sors) Iván, miután visszatér ősei nevére.
Sokan meg is néznek, mert nagyon csillognak a szemeim:) A szombatköszöntés teljesen átirja a hetem. Egyre jobban átérzem a szombatot. Nem beszélve a dallamokról, melyek nem egyszer álomba szenderülésig kísérnek.
Utolsó kommentek