Kezdhetném úgy, hogy milyen szomorú, amikor az emberiség elér a civilizáció egy - már-már autentikus büszkeséget kiváltó - magasabb fokára, amikor hirtelen a régi árnyak visszahúzzák a teljes sötétségbe. Ilyen példát rengeteget tudunk úgy a közép-, mind az új- és jelenkorból. Ez a jelenség minden népet utólérhet, illetve olykor az egész emberiséget.
Ilyen zuhanás a vérvád is, amire nincs racionális (vagy legalábbis) átfogó magyarázat, a nyilvánvaló ellenbizonyítékok felmutatásakor is csak azt tapasztalhatjuk, hogy aki hinni akar a vérvádas történetek valós mivoltában, az könnyen meggyőzi magát, aki meg kétkedik, az kétkedő marad. Az érintettek (zsidók) meg hiába is magyarázzák igazukat, mert már rég nincs meg a közös nyelv a vádlókkal.
Talán a legocsmányabb tipus mégis az, aki azt mondja, hogy bizonyára van a vérvádban valami igazság, azaz ha nem is úgy történt, ahogy a vád állította, mégsem véletlen stb stb... Ez a tipikusan félművelt posztmodern kispolgár narratívája, aki fut 2-3 kört a Wikipédián meg a Google-en és máris a téma akadémikusának igényével lép fel minden fórumon.
Van igazság a vérváddal kapcsolatban? Természetesen van. Semmiképp nem hit kérdése és semmiképp nem ügyes pr kérdése. Létezik olyan személy, akinek a szájából bárki elhinné, hogy a vérvád egy lehetetlen képtelenség? Nincs.
Sajnos szembe kell nézzünk azzal a ténnyel, hogy mindig lesznek, akik tiszta szívükből hisznek a Mikulásban és a vérvádakban.
Érdemes elolvasni a középkorról szóló fejezeteit Paul Johnson - A zsidók története című könyvnek. Egymást érik benne a vérvádak és az azokat követő megtorlások. Kitűnően dokumentált könyv. Objektivitása kikezdhetetlen. Tíz végigolvasott vérvád-történet után máris láthatod a közös nevezőt: helyi politikai-vallási érdekek a zsidók ellen, Húsvét közeledtére automatikusan beinduló, lelkében álkeresztény kollektív tudattalan, egyszerű félreértések racionalizálása, kognitív disszonancia, puszta irigység és még sorolhatnám.
A tiszaeszlári vérvád témájának magyarországi aktualitása sokszor elgondolkodtat, hogy az utcán, metrón, villamoson látható emberek egy része valójában modern ember vagy egyszerűen csak a díszlet változott? Tán valójában továbbra is egyszerű kis torzomborz középkori jómunkásemberek, akik hihetetlenül törekszenek arra, hogy modern (esetleg jókeresztény) emberek legyenek, de elbuknak, mert rendszeresen felülkerekedik rajtuk az állati, az erdő szellemei, a barlang árnyékai, a Hold, a Nap, a csillagok és a manók?
Ha esetleg az utcán jársz, akkor elvégezheted ezt a gyakorlatot. Érdekes világ.
Ha jelent számodra valamit az objektivitás a tiszaeszlári vérvád témájában, akkor íme egy mérvadó olvasmány (pdf) Komoróczy Géza (nem zsidó) történész tollából.
Utolsó kommentek