A hagyomány szerint Ábrahám vezette be a reggeli imát (vagyis a Sáchárit-ot. Héberül: שַחֲרִת). Mindjárt az első felében minden reggel el is olvashatjuk, amint Ábrahám elviszi Jitzchákot a hegyre, hogy feláldozza. Ez az Akeida (עקידת יצחק). Az I.tennek kijáró feltétlen engedelmesség hihetetlenül drámai története minden egyes reggelre instant csomagolásban.
Aki nem járt még hétköznapi reggeli imán, az bizonyára meglepődne annak hangulatán. Imaszíjat (tfilin-t) öltött, táleszükbe burkolózott férfiak merülnek bele az egymást követő imarészekbe. Valójában olyan, mint egy meditáció.
Miközben mások alszanak, esetleg már harmadszor nyomják ki a csergőórát, addig a város különböző szögleteiben diszkrét énekhangok közepette, halk morajban imádkoznak emberek akár ezer vagy kétezer éve. Ez egy olyan ritmusú tevékenység, mint a természeti madarak örökké visszatérő dallamai. A reggeli ima sem fog soha megszűnni.
Az ember ilyenkor még álmos. Ott vannak előtte az imakönyvben a héber betűk. Az én kedvencem sokáig a lámed (ל) volt. Újabban az ájinért (ע) rajongok. Még nem tudom miért. Próbálok rájönni. Ha netán hamarabb fejezek be egy imát, akkor a szabadidőt kihasználva ájinokra vadászom. Ez egyébként elég ritkán következik be, hiszen kezdőként általában kések az imával. Elmarad az ájin-vadászat otthonra. Vagy a munkahelyre.
Az előimádkozó, majd a kántor hangolja össze az imádkozó társaságot és ügyel az ütemezésre. Hamarosan vége a felvezetésnek, elmondjuk a Smá-t, majd az Amidát, ami egyértelműen a két főszereplője a reggeli (és az esti) imáknak. Az Amida (vagy állóima) a legkoncentráltabb pillanat, ez az "IMA" (ahogy nemes egyszerűséggel a Talmud emlegeti). Lépések hátra, majd előre, térdcsuklás, meghajlás, majd több, mint 2000 éves szavak. Mindegyiknek önmagában is van ereje. Hát akkor összeadódva!
Hetente kétszer hétköznapi Tóraolvasás, ún. lejnolás is van. Széthúzzák a Tóratekercset, enyhén barnás színben játszanak gyönyörű betűi.
Az imák részeit káddisok fűzik össze/választják szét. Érzelmileg kiegyensúlyoznak a következő imarész előtt.
A város másik végéről jöttem. Amikor elindultam, még sötét volt. Ráadásul hétfő. A mai ima közben úgy éreztem, hogy máris megkaptam a jutalmam egész hétre.
Az az igazság, hogy nem lehet ennél fontosabb reggeli tevékenységet elképzelni.
Utolsó kommentek