Egyben a varsói gettófelkelés emléknapja.
Most pedig egy kötelező dokumentumfilm azoknak, akik valamennyire értenek angolul. 53 perc.
Ahogy időben távolodunk a Soától, úgy nem szabad engednünk, hogy ezek a kollektív emlékek elhalványuljanak.
Egy újabb holokauszt bármikor megtörténhet, mint ahogy azóta is számos sikeres próbálkozás történt népirtásra. Aki elfelejti vagy relativizálja, az elősegíti a jövőbeli népirtás lehetőségét.
Oldal ajánló (amit tán még nem láttál): www.missingsince1944.ro
A zsidóság egy nagyon változatos kultúra. A gáluti (számüzetési) lét népei, éghajlata és megannyi egyéb tényező nagy hatást gyakorolt az épp ott élő zsidó közösségekre.
A marokkói és algériai zsidók például lakomát tartanak Pészach utolsó napjának kimenetele után. Ennek a neve Mimuna (מימונה).
 |
| Fotó: Noam Elisha Photography |
Érdekesség #1: A párizsi marokkói zsidó közösség 2006-ban nyilvánosan ünnepelte a Mimunát.A Mimunának központi eleme az ún. mofletta, ami leginkább a hígpalacsintára emlékeztető (immár chomecos) étel, vajjal és mézzel töltve.
Érdekesség #2: Izraeli politikusok évről évre meglátogatják a marokkói zsidó közösségeket Izraelben, ami egyben jó lehetőség a fotózkodásra.
Az ünnep szokásainak teljes leírása itt.
Mi pizzával ünnepeltük a chomeces időszak visszatértét. Nem Mimuna, de a miénk :)
Ma délben megettem Pészach előtti utolsó chomeces ebédem, ma este gyertyával végigjárjuk a lakást és megkeressük a legapróbb morzsákat is.
Holnap az elsőszülöttek böjtjét is megülöm, amivel a hálánkat fejezzük ki azért, mert a zsidó elsőszülötteket megkímélte az Ö.való a tizedik csapás alkalmával.
fotó: iPeace.us
Holnap este pedig hivatalosan is kezdetét veszi az ünnep. Ez alkalomból kellemes, jelentőségteljes és kóser Pészachot kívánok minden érintettnek!
A napokban rendeltem egy kétnyelvű chümest, ami már útban van felém :)
Nagy az izgalom. Lesz itt tanulás, annál is inkább, hogy az Artscroll zseniális kiadványa minden héber szó alá teszi annak korszerű angol fordítását. No meg ott van Onkelosztól Rásin keresztül a modernekig egy pár fontos kommentátor véleménye is minden egyes oldalon.
Rég vártam már ennyire valamit :)
Ennek és a pénteken beköszöntő Pészáchnak a tiszteletére intenzív folyékony héberolvasás-projektbe is kezdtem, amit napi rendszerességgel imakönyvemből hajtok végre. A terv az, hogy következő rosh chodes-re ne akadozzak a héber/arámi szövegek olvasásában, melyek nikkudimmal (azaz magánhangzókkal) is el vannak látva. A folyékony pontozatlan szövegolvasás egy későbbi projekt :)
Ugyanakkor maceszből is bőven bevásároltunk, holnap este elbúcsúztatjuk a bújkáló chamecet, majd péntek déltől véglegesen lemondunk minden kovászos élelmiszerről Pészách végéig.
Most épp a nagytakarítás folyik, hogy a lehető legkóserebb legyen a Pészách.
Tanítás a spirituális chámécről
Még egy pár nap és minden chamectől meg kell szabaduljunk. Mit oszt és mit szoroz egy pár darab morzsa? A tétje nagy!
Ha van 8 perced, akkor érdemes meghallgatnod a fenti linken található rövid tanítást a spirituális chamecről.
Én nagyon hasznosnak találtam így Pészách előtt.
What’s Wrong With Texting on Shabbat? A Halachic Analysis
Az Ortodox Union Jewish Action magazinja frappáns kis cikket közöl, amiben a szombati sms-ezgetés (és tágabb értelemben internethasználat, telefonálás stb) halachikus megitélését járja körül.
Milyen jó lenne sábeszkor egy jót telefonálni ... vagy emailt írni, vagy akár utánaolvasni valaminek Tóraolvasás közben, ami nincs benne a chümesben.
No de nem lehet és ez így jól is van. De miért is?
A cikk kiemeli, hogy az SMS küldése egy pár rabbinikus törvényt és tán egy pár bibliai eredetű törvényt is áthág.
Az első probléma az elektromossággal van. A halachában ez egy komplex kérdés, ami a 19. sz. végén és a 20. sz. elején került terítékre. A Gemárából fakad (Beitzah 23a), miszerint ősmunkának (melacha) számít a parfüm permetezése ruhára. Jitzchak Schmelkes rabbi 1878-ban írott responzumában úgy érvel, hogy az áramkörök esetében is hasonló folyamat megy végbe (molid), így mindez az elektromosság áramlására is kiterjeszthető. 1946-ban egy másik ősmunkához, az építéshez (boneh) vezették vissza az elektromos áramkör bezárását, ezért ma egyfajta konszenzus alapján az ortodox zsidóságban csak akkor lehet elektromos áramkört működésbe hozni, illetve megállítani, ha azzal életmentéshez járulunk hozzá. (pl. orvosnak vagy katonának segítünk telefonon, sms-ben stb).
A második probléma az írásból ered. Sábeszkor nem lehet írni. A kérdés ennél bonyolultabb, hiszen a bibliai tiltás a tintás, klasszikus értelemben vett írásra vonatkozik, ami maradandó (a homokba írás csak rabbinikusan tiltott). Az LCD-n megjelenő írás viszont semmiképp nem maradandó, ennek ellenére mégsem lehet sábeszkor: Shmuel Wosner rabbi 1983-as döntése szerint a monitoron megjelenő írás hasonló a pergamenre elkövetett íráshoz, mert az írás nem oldódik és a monitor sem indul rothadásnak, vagyis nem a klasszikus nem-maradandó írásról van szó. Nachum Rabinovich rabbi (1993) (hivatkozásért lásd az eredeti cikk) viszont úgy érvel, hogy sem a monitor, sem a rajta megjelenő betűk nem időtállóak, ezért megengedhető lenne maga az írás, ugyanis nem a klasszikus értelemben vett írásról van szó. Zalman Menachem Koren rabbi azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a legújabb LCD-technológiák már újra közelítenek a klasszikus értelemben vett íráshoz, ezért a biblikus aláírás érvényes marad ezekre.
A kijelző világítása a harmadik probléma. Bár itt is lehetnek nézetkülönbségek, de sötét tárgyak világossá tétele már ugyanaz a kategória, mintha neoncsövet hoznánk működésbe. CRT és plazma-képernyőknél a pixelek felgyúlnak, felkapcsolódnak (molid), ezért ezek használata rabbinikusan tiltott. Ha kikapcsoljuk a háttérvilágítást, a pixelek ki- és bekapcsolása miatt továbbra is fennáll a probléma.
Összegzés: Az SMS-ezés és hasonló tevékenységek ugyanakkor hétköznapi tevékenységek, ezért sábeszkor nincs rájuk szükség.Ha életet mentünk általuk, akkor használhatóak. Pl. Izraelben konkrét esetben a katonák küldhetnek digitális üzeneteket, de a hírszerzés embereinek már kerülniük kell, ugyanis az nem konkrét eset.
Purimnak vége, közeleg Pészách.
Erről szól ez a gyönyörű török szefárd dal:
Ladinó szövegét meg itt követheted:
Purim, Purim, Purim lano
Pesah, Pesah ala mano
Laz masas'si stan faziento
Loz japrakis si stan koziendo
Aman aman...
Il Dio bendico muz da mazal.
Purim, Purim, Purim lano
Pesah, Pesah ala mano
La nona sta diziendo aloz njetos
Alipja il puelvo, kantoniz i loztecos
Aman, aman...
Il Dio bendico muz da mazal.
Purim, Purim, Purim lano
Pesah, Pesah ala mano
Il Singjor Rubi diso a laz tijas
No kumer il pan oco dijas
Aman, aman...
Il dio bendio muz da mazal.
Nekem személy szerint ennél is jobban tetszik a törökösebb változat (a dal nagy népszerűségnek örvend Törökországban):
A mai napnyugta elhozza a Purimot, bár napnyugta után még 20 percig Eszter böjtjét üljük.
Purimkor minden zsidó végighallgatja (végigolvassa) Eszter könyvét, a Megilát méghozzá kétszer. Ugyancsak fontos adományozni a szegényeknek (cedáká), valamint a slachmónesz is egy micva (héberül misloach manot), azaz különböző finomságok küldése barátainknak.
A micvák teljesítése mellett fergeteges jelmezbálban is részünk lehet, aminek egyik lényege, hogy ne tudjuk megkülönböztetni Hámánt Mordechájtól :-)
No de ki az a Hámán és ki az a Mordecháj?
Itt ismerkedhetsz a történettel (angolul)
Az alábbi videó meg már magyar felirattal is rendelkezik, ugyanakkor viccesebb:
A hagyomány szerint Ábrahám vezette be a reggeli imát (vagyis a Sáchárit-ot. Héberül: שַחֲרִת). Mindjárt az első felében minden reggel el is olvashatjuk, amint Ábrahám elviszi Jitzchákot a hegyre, hogy feláldozza. Ez az Akeida (עקידת יצחק). Az I.tennek kijáró feltétlen engedelmesség hihetetlenül drámai története minden egyes reggelre instant csomagolásban.
Aki nem járt még hétköznapi reggeli imán, az bizonyára meglepődne annak hangulatán. Imaszíjat (tfilin-t) öltött, táleszükbe burkolózott férfiak merülnek bele az egymást követő imarészekbe. Valójában olyan, mint egy meditáció.
Miközben mások alszanak, esetleg már harmadszor nyomják ki a csergőórát, addig a város különböző szögleteiben diszkrét énekhangok közepette, halk morajban imádkoznak emberek akár ezer vagy kétezer éve. Ez egy olyan ritmusú tevékenység, mint a természeti madarak örökké visszatérő dallamai. A reggeli ima sem fog soha megszűnni.
Az ember ilyenkor még álmos. Ott vannak előtte az imakönyvben a héber betűk. Az én kedvencem sokáig a lámed (ל) volt. Újabban az ájinért (ע) rajongok. Még nem tudom miért. Próbálok rájönni. Ha netán hamarabb fejezek be egy imát, akkor a szabadidőt kihasználva ájinokra vadászom. Ez egyébként elég ritkán következik be, hiszen kezdőként általában kések az imával. Elmarad az ájin-vadászat otthonra. Vagy a munkahelyre.
Az előimádkozó, majd a kántor hangolja össze az imádkozó társaságot és ügyel az ütemezésre. Hamarosan vége a felvezetésnek, elmondjuk a Smá-t, majd az Amidát, ami egyértelműen a két főszereplője a reggeli (és az esti) imáknak. Az Amida (vagy állóima) a legkoncentráltabb pillanat, ez az "IMA" (ahogy nemes egyszerűséggel a Talmud emlegeti). Lépések hátra, majd előre, térdcsuklás, meghajlás, majd több, mint 2000 éves szavak. Mindegyiknek önmagában is van ereje. Hát akkor összeadódva!
Hetente kétszer hétköznapi Tóraolvasás, ún. lejnolás is van. Széthúzzák a Tóratekercset, enyhén barnás színben játszanak gyönyörű betűi.
Az imák részeit káddisok fűzik össze/választják szét. Érzelmileg kiegyensúlyoznak a következő imarész előtt.
A város másik végéről jöttem. Amikor elindultam, még sötét volt. Ráadásul hétfő. A mai ima közben úgy éreztem, hogy máris megkaptam a jutalmam egész hétre.
Az az igazság, hogy nem lehet ennél fontosabb reggeli tevékenységet elképzelni.
Péntek este Kiddus után a zsinagógából hazafele menet mindig egy kicsit úgy érzem magam, mint Szabó István A napfény íze című filmjének zárójelenetében Sonnenschein (Sors) Iván, miután visszatér ősei nevére.
Sokan meg is néznek, mert nagyon csillognak a szemeim:) A szombatköszöntés teljesen átirja a hetem. Egyre jobban átérzem a szombatot. Nem beszélve a dallamokról, melyek nem egyszer álomba szenderülésig kísérnek.
Tán feltevődik a kérdés, hogy kinek tartozol magyarázattal azért, hogy betérsz zsidónak?
Állítólag nehéz megmagyarázni barátoknak, szülőknek, hozzátartozóknak, hogy valaki miért dönt épp a zsidóság mellett, ha ott van egy sor egyéb lehetőség, nem beszélve a kelet-európai antiszemitizmus "veszélyeiről".
Olyan családban, ahol sok zsidó van és egyfajta gyökerekhez való visszatérésről van szó, ott ez a kérdés nem így tevődik fel, ezért most csak azzal a változattal foglalkozom, amikor valaki egy teljesen (vagy nagyrészt) outsider-státuszból érkezik a zsidóságba.
Az én véleményem az, hogy ahogy az ember a saját betérési döntésével békébe kerül, úgy annak a gondolatával is békébe kell kerüljön, miszerint nem lehet és nem is kell titok-zsidónak lenni.
Egyfajta felvállalás nélkül sokat veszíthetünk zsidóságunk megéléséből. Bár a szekuláris társadalmakban a vallási hovatartozás nagyjából magánügynek minősül, az ember attól még lehet rá büszke, felvállalhatja azt családja, barátai előtt. Hivalkodhat is vele vagy pedig választhatja azt is, hogy a zsinagógai közösségen kívül teljesen diszkréten kezeli zsidóságát.
Viszont életünk során úgyis lesznek helyzetek, amikor fel kell vállaljuk és ezt békével kell megtegyük. Erre vonatkozóan adnék egy pár tanácsot :-)
Ha szándékod komoly és valóban önmagadért választod a zsidóság útját, akkor már az első naptól kisebb-nagyobb változásokat kell eszközölj mindennapjaidban.
A zsidóság micvaként emlegeti azokat a parancsokat, melyek a Tórából eredeztethetőek és zsidó emberek számára kötelező érvényűek. Majd később írok a micvákról is, de most csak azért hoztam fel őket, mert jórészüket a ma élő zsidók rendszeresen be kell tartsák, hogy az Ö.való Nevét megszenteljék (kiddus hasém - קידוש השם ), avagy Nevének megszentségtelenítését (khilul hasém - חילול השם ) elkerüljék.
Ilyen pl. az Ö.való egységéről való megemlékezés (amit imával lehet megoldani), de egy egészen banális micvá pl. a nem-kóser élelmiszer (tréfli ételek) mellőzése.
Megtörténhet például, hogy nagyon szeretjük a gyulai kolbászt. Nem tudni, hogy I-tennek mi a baja a disznóval, de az biztos, hogy enni nem szabad belőle, ezért a gyulai és egyéb disznókolbászoktól is elbúcsúzhatunk, akárcsak a tartósítás céljából disznózsír eredetű viasszal befújt zöld almáktól.
A kósertörvényeket saját tapasztalatom szerint nem lehet azonnali hatállyal bevezetni és megszokni, mert nem olyan egyszerű a történet, hogy pusztán mellőzünk ezt-azt. Ráadásul rengeteg élelmiszerrel kapcsolatos mindennapi tevékenységünk több éves megszokáson, kényelmen alapszik. A sarki közértben minden valószínűség szerint kevés a kóser árú. Ha nem Budapesten lakunk, akkor meg valószínűleg eleinte kevés sikerélményünk lesz, ami a kóserség rendes tartását illeti.
Az én módszerem a következő egymást követő lépésekből áll:
A lista korántsem teljes, de kezdők számára elég könnyen gyakorlatba ültethető.
Ez a folyamat egyébként már önmagában teljesen felborítja a status-quot, az addigi rutint. Fokozatosan viszont nemcsak a konyha és az étkezés alakul át, hanem egy kicsit az érintett(ek) is. Ezt az ember I-ten kedvéért teszi, ami nem kis dolog!
Utolsó kommentek